Majmunka's Snarry Fanart - Fordítás - Happy birthday, Accioslash!

Harry újabban hálóinget vett éjszakára.

Perselus keményen próbálta bebeszélni magának, hogy ez őt nem zavarja, de esélytelen volt. Harry eddig soha nem hordott hálóruhát. Ami azt illeti, annyit ugratta miatta Perselust, hogy az utóbbi huszonakárhány évben mindketten meztelenül aludtak, vagy legfeljebb alsónadrágban (ennyi engedményt tettek, ha otthon voltak a gyerekek).

Harry nem beszélt a változásról, de egy hete minden este kitartóan felvette a hálóinget. Még azon a két alkalommal sem vette le a héten, amikor szexeltek, csak felgyűrte a dereka köré. Hasára fordult, felemelte fenekét Perselusnak, és közben kissé idegesen tartotta helyén a ruhát.

Perselus megdöbbent. Az első néhány együttlétük óta Harry sosem volt ideges a szex miatt. Fogalma sem volt, mi lehet a baj, de összeborzadt a gondolattól, hogy Harry talán már nem akar többé vele lenni.

Aznap éjjel, mikor a csókok és érintések – amelyeket kizárólag Perselus kezdeményezett – egyre forróbbak lettek, Perselus megrángatta a hálóing szélét. – Vedd ezt le!

Harry visszahőkölt. – Jaj, ne, én… Mindig azt mondtad, hogy izgató félig felöltözve szexelni.

– Az akkor volt, mikor egy földszinti előcsarnokban voltunk egy nem is túl eldugott sikátorban. – Perselus sóhajtott egyet, és kezével végigsimított Harry haján. – Arról nem beszélve, hogy ma éjjel nem szexelni akartam veled, hanem szerelmeskedni.

Általában biztosra vehette, hogy az ilyen szentimentális szavaktól Harry teljesen elolvad, engedelmes és édesen csacsogó lesz. Most azonban elhúzódott. – Egy kicsit fájdogál ma a fejem – mondta.

Perselus összehúzta a szemöldökét. – Ha ennyire rosszul leszel az érintésemtől, akkor talán…

– Nem! – tiltakozott tágra nyílt szemmel Harry. – Nem attól!

– Akkor vedd le azt az átkozott göncöt! – azzal Perselus az aljánál fogva megragadta Harry hálóingét, és a fején át lehúzta róla.

Harry csak tátogott, mint egy hal, miközben Perselus homlokát ráncolva nézte lilás foltokkal borított mellkasát és hasát. – Harry, mi a baj? Beteg vagy?

– Csak próbáltam… – motyogta Harry.

– Beszélj hangosabban! És nézz a szemembe, kérlek.

– Próbáltam elfedni a fehérséget. Na, kimondtam, most boldog vagy?

– Mi az ördögről beszélsz?

Harry csüggedten felsóhajtott. – Őszül a mellemen a szőr. Megpróbáltam kijavítani.

– Kijavítani? Nincs az elromolva, Harry. Egyszerűen csak öregszel. Mindketten öregszünk – a fenébe is, az én testemen már minden szál szőr ősz. Fogalmam sem volt, hogy ez neked gondot jelent.

– A tied nem is!

– Ó, szóval a nagy Harry Potter ebben is különleges?

– Ja, fogd már be… Csak úgy értettem, hogy… mindig felemlegeted, hogy fiatalabb vagyok, mint te, kölyöknek hívsz, meg minden. Én csak… nem akartam neked csalódást okozni.

– Milyen bolond vagy!

– Kösz szépen – fintorgott Harry.

– Megérdemelted! Hogy képzelheted, hogy a szerelmem ilyen… külsőségeken múlik?

– Hülye voltam.

– Igen.

– Sajnálom!

– Remélem is. Most aztán tüntesd el ezt a nevetséges rongyot, és gyere ide mellém. Mondtam, hogy ma éjjel szerelmeskedni akarok veled, és még mindig az a szándékom. – Mikor Harry odabújt hozzá, Perselusnak eszébe jutott valami. – Viszont semmi kedvem ahhoz, hogy festékes legyek. Gyere, kölyök, menjünk zuhanyozni!